Változatlan

Az állás továbbra is ugyanaz, nevetséges, hogy nem szülök már meg.
Rég nem látott ismerősök rendszeresen hívogatnak, hogy ők bizony nem hiszik el, hogy még mindig egyben vagyok így 38 hetesen 2 naposan.
Pedig a héten már biztosan megszülök, ha addig sem, pénteken felmetszenek, csütörtökön mentem volna a kórházba, de megbeszéltem az orvossal, hogy befeküdnék már ma az esti órákban, otthon teljesen egyedül vagyok, Charles dolgozik, rámtört a fészekrakó ösztön, rossz előérzetem van, és már nagyon félek egyedül lenni, ha megbotlanék, már felállni sem tudnék, ott meg legalább figyelnek rám, ha baj van ott a segítség.

A csomagom már összepakoltam, ebéd fortyog, ha Charles megjön, megyek is. A laptop jön velem, úgyhogy több bejegyzésre is számíthattok, biztos halálra fogom unni magam.

2 in 1 továbbra is

Tudom, vicc, de egy hónapja nyíló méhszájjal még mindig egyben vagyok. Fájdogálni fájdogálok, de ennyi. Nem tudom, mit írhatnék, gőzerővel készülünk az ikrek érkezésére, akik 37 hetes 3 napos létükre nem akarnak kibújni. :(

Kórház I. és II.

Ne haragudjatok az ijesztegetésért, csak mennem kellett Jasonért, és véletlenül nem a piszkozatra kattintottam.
Szóval megjártuk a kórházat, első körbe egy egyéjszakás kaland volt, másodszorra pedig 3 napig gyógyszereztek, ugyanis az ikrek a 33. héten úgy döntöttek, nem méltóztatnak tovább bennt maradni. Méhösszehúzódásaim voltak mindkét alkalommal, szerencsére sikerült őket megállítani, igaz azóta naponta erős egyszer-kétszer erős görcsöt érzek, a méhszájam egy szűk ujjnyira nyitva napok óta, tűkön ülök, mi lesz most, mikor szülök.

Az első számú orvosom a 8 hónapot (nov. 6) /36 hetet (nov. 8) javasolta, hogy azt midenképp várjuk ki, utána bármikor, a másik esküszik a 40 hétre, nála állítólag szült már ikres kismama túlhordással, hát kíváncsi leszek. Bár kétlem, hogy eljutok odáig, de a 40 hetet (dec. 6) nem fogom hagyni, 38-at (nov. 22) szerettem volna, végül 39 hét (nov. 29) kompromisszumra jutottam vele, ami szombat, így előretoltuk péntekre, ami nov. 28, így legkésőbb aznap szülök, leghamarabb akár mostantól :)

MAXIMUM 24 NAP ÉS A KAROMBAN TARTOM A FIAIMAT!!! :)

Pocakfotó a'la 32 hét...

Névadó

Kiválasztottuk leendő gyermeiket lehetséges neveit, kérlek tegyétek meg tetszés-listátokat az oldalsávban, egyszerre több válasz is jelölhető.

Készítettem egy rövid kis összefoglalást, melyik név honnan ered, és mit jelent:

AARON
Eredete: héber
Jelentése: erős, tisztánlátó
Helyezése az USA beli toplistán: 16.

AIDEN
Eredete: ír
Jelentése: "Little Fire" szó szerint lefordítva kis/gyenge tűz
Helyezése az USA beli toplistán: 1.

AUSTIN
Eredete: angol
Jelentése: jó
Helyezése az USA beli toplistán: 84.

CHRISTIAN
Eredete: angol
Jelentése: Jézus követője
Helyezése az USA beli toplistán: 90.

DYLAN
Eredete: walesi
Jelentése: a tenger fia
Helyezése az USA beli toplistán: 14.

EVAN
Eredete: walesi
Jelentése: az Isten jó
Helyezése az USA beli toplistán: 60.

HENRY
Eredete: német
Jelentése: az haza uralkodója
Helyezése az USA beli toplistán: 99.

NOAH
Eredete: héber
Jelentése: nyugalom, béke
Helyezése az USA beli toplistán: 6.

RYAN
Eredete: ír
Jelentése: király
Helyezése az USA beli toplistán: 45.

SCOTT
Eredete: angol
Jelentése: skót
Helyezése az USA beli toplistán: nincs benn az első 100-ban

ZACHARY
Eredete: héber
Jelentése: Isten emlékezett
Helyezése az USA beli toplistán: 31.

A Jason egyébként ezen a listán a 78. helyen áll.

De írhattok kommentben konkrét párosításokat is, mert duplanevet szeretnénk, az itt ugye első keresztnév+második keresztnév+Simon, ami hiába magyaros, itt mindenkinek szájmon. Ja, és kettő kell! :)

KISFIÚK!

Feszülten figyeltük Jasonnel a monitort, vajon milyen nemű kisbabát fognak látni, előzsör egy kukac került a képernyőre, majd mégegy. Jasonkének igaza lett, mindkettő kistestvére öcsibaba lesz. Persze idáig egyetlen fiúnévvel és sok sok lánynévvel készültünk, ezért a családi kupaktanács ma összeül, és megtárgyaljuk, milyen nevek jöhetnének szóba. Ha megvan a listánk, elkészítek egy szavazást, csak mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, de nem ígérem, hogy a szavazás eredménye lesz a mérvadó a végső döntésnél.

behind blue

Pocakfotó a'la 30 hét...

RELOADED

Rengetegszer elképzeltem a terhességem elején, hogyan fogom megörökíteni pocakosságom minden egyes momentumát, a kicsik fejlődését egészen a fogantatástól. Aztán a dolgok máshogy alakultak, az idő szaladt, most pedig itt ülök (fetrengek) hét hónapos terhesen, és alig rögzítettem le valamit. A következő elseje már a mi hónapunk elseje. Valahol a nyaralásnál maradtam el, amiről azt hiszem nem is érdemes szót fecsérelni így október elsején, csak a visszavágyás érzete kapja el az embert.

Történt azóta sok minden, volt Jasonnek tornaórai balesete, ahol majdnem kezét törte, volt szobakialakítás, babafelszerelés-vásárlás, szobafestés, és kiderült az is, hogy egy korábbi betegség miatt az egyik mellemből biztos hogy nem, a másikból is csak részlegesen fogom tudni szoptatni a piciket. Rettentő fájó pont ez nekem, még élénken élnek bennem azok a pillantok, amikor a Jasont először tettem a mellemre, szerettem szoptatni. Most pedig itt lesz két picúr, és egyikel sem élhetem át az élményt, nem fogja a tejem erősíteni az immunrendszereket, tápos babák lesznek, akármennyire is ellenzem.

A pocakom óriásira nőtt, nemtudom, mi lenne, ha decemberig bennt maradnának. A volán mögé már nem férek be, így kénytelen voltam a másodálláomtól is búcsút venni, mert ott szükség lenne autóra.

A babák nemét még mindig nem tudjuk, jövő hét elején megyek a 32 hetes UH-ra, onnantól a biztonság minden héten (még szerencse, hogy egészségügyi dolgozóként protekciót élvezek). Jason továbbra is kitart afiúk mellett. Ha meglesznek a nemek, egy nevekről szóló szavazással fogalak visszavárni benneteket.

Pocakfotó a'la 28 hét...

Pocakfotó a'la 19 hét...

...aztán mint a vadlibák, elhúzunk nyaralni, utána értelmes(ebb) beszámolóval jelentkezem.

Öcsibabák

Úgy tűnik, Jason fiam megérzései megint nem csalatkoztak, nem akartam lelőni, hogy szerinte két öcsike érkezik a családba. És Jason megint nem tévedett, ugyanis az egyik magzatra 100% biztonsággal mondták, hogy kisfiú, a másiknál is inkább kisfiút láttak, de a köldökzsinór is abban az irányban helyezkedett el, így az is lehet, hogy egy szégyenlős kislánnyal van dolgunk, én legalábbis ebben bízom. :)

Szavazás
Két kislegény ◘◘◘ 3 szavazat
Két kisleány ◘◘◘◘ 4 szavazat
Egy szoknya - egy nadrág ◘◘◘◘◘◘◘ 7 szavazat

UH

Ma UH, kérem a drukkokat, hogy megmutassák a kicsik, mi (nem) lapul a lábuk között!
Tisztára bezsongtam, még csak hajnali 5 van nálunk, de már itt viribülök. Még 3 óra...

Kívánós

Van egy olyan városi legenda, ami szerint ha lány(oka)t vár az anyuka, főként édeset kíván, ha kisfiú(ka)t, akkor pedig a savanykás ízékre fanyarodik rá. Jelen esetben én colát innék colával, reggel, délben, este, folyamatosan csak a jó kis hideg cola jár az eszemben, no meg az, hogy ez vagyony az édes vagy a savanyű kategória. Ötlet?

Nem vesztünk el

Itt vagyunk, nem vesztünk el. Sajnos a sok hányás miatt kórházba kerültem, néhyány hét alatt 12 kilótól szabadultam meg, ami már veszélyessé vált, így pár napig kezeltek, most egy kicsit jobban vagyok.

A babák rendben vannak, igen, mind a ketten, lassan elérjük a bűvös 12 hetet, amikortól biztonságban vagyunk. A pocakom mindenesetre elkezdett gömbölyödni, egy icipicit már látszanak, ha jobban látszik majd, lefotózom.

Hamarosan itt a nyár, az idő felénk már egész jó, Jasonnel igyekszünk minnél több időt a szabadban tölteni, mozogni, sportolni. Fontosnak tartjuk a mozgás szeretetét, pláne nála, aki válogatós, imádja az édességet és gyorskaját, és nem lehet szabályozni. Ha nincs a fogára való, nem eszi meg, volt hogy egy napig nem evett, mert nem kapta meg, amit szeretett volna. Nem akarunk belőle McDonald's gyereket csinálni, de a nehezebb napokon kénytelenek vagyunk beadni a derekunk. A védőnő nem győz csodálkozni, hogy nem lett belőle kövér gyerek, ha ennyi hízlaló dolgot eszik.

Ezért is összeszedtem a lehetséges sportok listáját, beírattam nyárra több foglalkozásra, többek között focira, úszásra, baseballra, ez utóbbi alapjait a héten már el is sajátította apával:

UH

Voltam ma UH-n, minden a legnagyobb rendben van.
Már látni lehetett őket rendesen, szépen kapaszkodtak, tényleg ketten vannak. :)
7 hetes vagyok a méreteik és a ciklus alapján is, a dátumunk:

2008. december 6.

Megvagyunk :)

Minden rendben, csak nagyon hányós lettem (elnézést a kifejezésért) 5 kilót fogytam az elmúl 2 héten, mondjuk rám is fért, de akkor is...
Hé, senki sem figyelmezetett hogy dupla gyerek-dupla rosszullét. :)

Pénteken megyek UH-ra, akkor már képet is kapok róluk.
Remélem nagyon ügyesen kapaszkodtak.

Agykontroll

Bárki bármit mond, én hiszek benne.
Az első pár hónapban, amíg próbálkoztunk, valahogy tudtam, hogy nem fog összejönni, biztos voltam benne, hogy majd valamikor tavasszal... És lám!
A pocakomban lévő babákról (illetve akkor még csak egyről) már a 3. héten tudtam, azon típus vagyok, akit hamar elkap a terhességi rosszullét.
Az oldalsávba csináltam egy vonalzót, miszerint 5 hetes 1 naposak vagyunk. Ez még nagyon az eleje, de kitettem. Mert hiszek a gondolat erejében, hiszek abban, hogyha az agyamba betáplálom, hogy nekem igenis ikreim lesznek, akkor nagyon fognak kapaszkodni, és a méhem nem löki ki őket.
Érzem, hogy ebből most nem lesz vetélés, biztos vagyok benne.

Jasonnél nem vezettem naplót, így most külön örülök, hogy még a fontatás előtt elkezdtem, így a babáim minden apró részletet visszaolvashatnak, ami a legelső pillanatuktól kezdve történt velük, velünk.

Új remények

A vetélés után konzultáltam a bábával. Arra biztatott, ha ismét szeretnénk babát, nyugodtan próbálkozhatunk újra. Nem kell vele várnunk. Mivel előtte is jó időbe telt, mire teherbe estem, amint lehetett újra akartam próbálkozni. Vitaminokat, gyógynövény-készítményeket szedtem, és érzelmileg is megpróbáltam felkészülni egy újabb terhességre. Nagyon akartam egy babát.
Egy menstruációs ciklust megvártunk és újra próbálkoztunk. Egy hónappal később, nagyjából, amikor a menzeszemnek meg kellett volna jönnie, éppen a barátainkkal vacsoráztunk. Arra gondoltam megcsinálok egy terhességi tesztet, mivel szívesen ittam volna egy kis bort, feltéve, ha nem vagyok terhes.
Képzelhetitek, mennyire meglepődtem: a teszt pozitív lett. Nem akartam elhinni. Vártam további 24 órát és megismételtem a tesztet, amely természetesen megint pozitív lett.
A terhesség korai szakaszában különösen nyugtalan voltam a terhesség korai szakaszában. Folyamatos, meglehetősen fájdalmas hasüregi görcsöket éreztem. Biztos voltam benne, hogy ez a terhesség is vetéléssel fog végződni.
Ez alkalommal csak Charlesnak mondtam el, hogy terhes vagyok. Egy időre elhalasztottuk, hogy ezt másokkal is közöljem. A terhességem kilencedik hetében olvastam, hogy ilyenkor – dopplerrel – már hallani lehet a baba szívverését. Elmentem orvoshoz, és felkészítettem magam arra a lehetőségre, hogy esetleg nem találja meg. Öt másodpercbe telt, mire meglett a rendszeres és erős szívverést. El sem akartam hinni.
Csak a terhességem 14. hetében kezdtem el kikapcsolni a szorongásaimat és élvezni a terhességet. Fittnek éreztem magam és nagyon jól voltam. A terhességem rendben zajlott.

Egy elvesztett élet

Már időtlen idők óta szerettem volna gyereket, én már az óvodában is arról álmodoztam. Mikor végre megvolt minden - férj, ház, autó, anyagi háttér, biztos munkahely, szülői támogatás - úgy döntöttünk, belevágunk.

Nagyon izgatott voltam és arra számítottam, hogy egyből teherbe esem. Képzelhetitek, mennyire csalódott voltam, amikor hónapról hónapra újra megjött a menzeszem. Tizennégy hónappal később végre megjelent a csík a terhességi teszten. Először el sem hittem. Háromszor megismételtem a tesztet, mire teljes mértékben beleéltem magam a várva várt sikerbe. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy azonnal megosszam mindenkivel, de mivel csak négy hete voltam terhes, igyekeztem visszafogni magam. Ez egészen a terhességem hatodik hetéig tartott, amikor is már nem bírtam tovább várni.
Mindenki velem örült.
12 hetesen amikor WC-re mentem, egy mézszínű foltot vettem észre a papíron. Hirtelen újra úrrá lett rajtam ez a kétségbeejtő, lesújtó érzés. Megpróbáltam értelmes magyarázatot találni arra, amit láttam, de tudtam, valami nincs rendben. Lefeküdtem aludni és megpróbáltam megszabadulni az érzéstől. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. A következő nap kábultan mentem dolgozni. Találkoztam az egyik bába barátommal és elmeséltem, mi történt. Felajánlotta, hogy megkeresi a baba szívverését egy doppler segítségével. Újra és újra próbálta, de hiába. Azzal nyugtatgattam magam, hogy azért nem találja a szívverést, mert még a terhesség nagyon korai szakaszában voltam. Megfogadtam a tanácsát, hazamentem és lepihentem.
A foltok továbbra is megjelentek, és a szívem mélyén tudtam, hogy ebből a terhességből nem lesz semmi. Az ötödik napon úgy döntöttem, ultrahangos vizsgálatot kérek – biztos akartam lenni abban, hogy mi történik. Az ultrahang egy csodálatos szülésznővel hozott össze: azt mondta, ha bármilyen probléma merülne fel, szóljak neki nyugodtan. Tisztán emlékszem a növekvő aggodalomra, amit éreztem, amíg az ultrahangra vártam. 30 másodpercig tartott, míg az orvos elvégezte a vizsgálatot és a szülésznő rám nézett. A tekintete a legrosszabb félelmeimről árulkodott.
Teljesen lemerevedtem. A szülésznő félrehívott és elmondta Charlesnak és nekem, milyen lehetőségeink maradtak. Vagy egy méhkaparásnak vetem alá magam, vagy megvárom, amíg a természet vet véget a terhességnek. Az utóbbit választottam.