2008. február 19., kedd

Új remények

A vetélés után konzultáltam a bábával. Arra biztatott, ha ismét szeretnénk babát, nyugodtan próbálkozhatunk újra. Nem kell vele várnunk. Mivel előtte is jó időbe telt, mire teherbe estem, amint lehetett újra akartam próbálkozni. Vitaminokat, gyógynövény-készítményeket szedtem, és érzelmileg is megpróbáltam felkészülni egy újabb terhességre. Nagyon akartam egy babát.
Egy menstruációs ciklust megvártunk és újra próbálkoztunk. Egy hónappal később, nagyjából, amikor a menzeszemnek meg kellett volna jönnie, éppen a barátainkkal vacsoráztunk. Arra gondoltam megcsinálok egy terhességi tesztet, mivel szívesen ittam volna egy kis bort, feltéve, ha nem vagyok terhes.
Képzelhetitek, mennyire meglepődtem: a teszt pozitív lett. Nem akartam elhinni. Vártam további 24 órát és megismételtem a tesztet, amely természetesen megint pozitív lett.
A terhesség korai szakaszában különösen nyugtalan voltam a terhesség korai szakaszában. Folyamatos, meglehetősen fájdalmas hasüregi görcsöket éreztem. Biztos voltam benne, hogy ez a terhesség is vetéléssel fog végződni.
Ez alkalommal csak Charlesnak mondtam el, hogy terhes vagyok. Egy időre elhalasztottuk, hogy ezt másokkal is közöljem. A terhességem kilencedik hetében olvastam, hogy ilyenkor – dopplerrel – már hallani lehet a baba szívverését. Elmentem orvoshoz, és felkészítettem magam arra a lehetőségre, hogy esetleg nem találja meg. Öt másodpercbe telt, mire meglett a rendszeres és erős szívverést. El sem akartam hinni.
Csak a terhességem 14. hetében kezdtem el kikapcsolni a szorongásaimat és élvezni a terhességet. Fittnek éreztem magam és nagyon jól voltam. A terhességem rendben zajlott.

Nincsenek megjegyzések: