2008. május 5., hétfő

Nem vesztünk el

Itt vagyunk, nem vesztünk el. Sajnos a sok hányás miatt kórházba kerültem, néhyány hét alatt 12 kilótól szabadultam meg, ami már veszélyessé vált, így pár napig kezeltek, most egy kicsit jobban vagyok.

A babák rendben vannak, igen, mind a ketten, lassan elérjük a bűvös 12 hetet, amikortól biztonságban vagyunk. A pocakom mindenesetre elkezdett gömbölyödni, egy icipicit már látszanak, ha jobban látszik majd, lefotózom.

Hamarosan itt a nyár, az idő felénk már egész jó, Jasonnel igyekszünk minnél több időt a szabadban tölteni, mozogni, sportolni. Fontosnak tartjuk
a mozgás szeretetét, pláne nála, aki válogatós, imádja az édességet és gyorskaját, és nem lehet szabályozni. Ha nincs a fogára való, nem eszi meg, volt hogy egy napig nem evett, mert nem kapta meg, amit szeretett volna. Nem akarunk belőle McDonald's gyereket csinálni, de a nehezebb napokon kénytelenek vagyunk beadni a derekunk. A védőnő nem győz csodálkozni, hogy nem lett belőle kövér gyerek, ha ennyi hízlaló dolgot eszik.

Ezért is összeszedtem a lehetsége
s sportok listáját, beírattam nyárra több foglalkozásra, többek között focira, úszásra, baseballra, ez utóbbi alapjait a héten már el is sajátította apával: