Egy elvesztett élet

Már időtlen idők óta szerettem volna gyereket, én már az óvodában is arról álmodoztam. Mikor végre megvolt minden - férj, ház, autó, anyagi háttér, biztos munkahely, szülői támogatás - úgy döntöttünk, belevágunk.

Nagyon izgatott voltam és arra számítottam, hogy egyből teherbe esem. Képzelhetitek, mennyire csalódott voltam, amikor hónapról hónapra újra megjött a menzeszem. Tizennégy hónappal később végre megjelent a csík a terhességi teszten. Először el sem hittem. Háromszor megismételtem a tesztet, mire teljes mértékben beleéltem magam a várva várt sikerbe. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy azonnal megosszam mindenkivel, de mivel csak négy hete voltam terhes, igyekeztem visszafogni magam. Ez egészen a terhességem hatodik hetéig tartott, amikor is már nem bírtam tovább várni.
Mindenki velem örült.
12 hetesen amikor WC-re mentem, egy mézszínű foltot vettem észre a papíron. Hirtelen újra úrrá lett rajtam ez a kétségbeejtő, lesújtó érzés. Megpróbáltam értelmes magyarázatot találni arra, amit láttam, de tudtam, valami nincs rendben. Lefeküdtem aludni és megpróbáltam megszabadulni az érzéstől. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. A következő nap kábultan mentem dolgozni. Találkoztam az egyik bába barátommal és elmeséltem, mi történt. Felajánlotta, hogy megkeresi a baba szívverését egy doppler segítségével. Újra és újra próbálta, de hiába. Azzal nyugtatgattam magam, hogy azért nem találja a szívverést, mert még a terhesség nagyon korai szakaszában voltam. Megfogadtam a tanácsát, hazamentem és lepihentem.
A foltok továbbra is megjelentek, és a szívem mélyén tudtam, hogy ebből a terhességből nem lesz semmi. Az ötödik napon úgy döntöttem, ultrahangos vizsgálatot kérek – biztos akartam lenni abban, hogy mi történik. Az ultrahang egy csodálatos szülésznővel hozott össze: azt mondta, ha bármilyen probléma merülne fel, szóljak neki nyugodtan. Tisztán emlékszem a növekvő aggodalomra, amit éreztem, amíg az ultrahangra vártam. 30 másodpercig tartott, míg az orvos elvégezte a vizsgálatot és a szülésznő rám nézett. A tekintete a legrosszabb félelmeimről árulkodott.
Teljesen lemerevedtem. A szülésznő félrehívott és elmondta Charlesnak és nekem, milyen lehetőségeink maradtak. Vagy egy méhkaparásnak vetem alá magam, vagy megvárom, amíg a természet vet véget a terhességnek. Az utóbbit választottam.