Jason

Tegnap vegignezte, hogy pakolom ossze a hianyzo dolgokat a korhazi csomagombol, egy-egy elmorzsolt konnycseppemnel mindig odaszaladt, atolelt, es kerlet, hogy ne menjek el.

Aztan az apja beszelgetett vele, azt hiszem, most fogta fel igazan, hogy most mar nem csak az ove leszek, egy par napra szetvalnak utjaink, aztan mar soha tobbe nem lesz semmi olyan, mint volt. Meg mindig nagyon feltem a kis lelket, hisz a minap volt o is csecsemo, orzom a tarcamban a fotot, amikor meg o volt kisbaba, olyan gyorsan elszallt az ido.

Ma mar jokedvvel jott be hozzam reggel, simagatta a pocakomat, magyarázott az ocsibabáknak, hogy hamar bujjanak ki, es akkor hamar hazajohet anya.
Charles beszamoloi alapjan azert annyira megsem hianyzok, kifejezetten elvezi a kislegeny, hogy nincs alvasido, nem kell rendet raknia maga utan este, es legozhat a nappaliban.
Nehany fotot kuldott is emailben az otthoni allapotokrol, megtanulta, hogyan kell emailt kuldeni, megigertuk egymasnak, hogy mindennap kuldunk fenykepeket, annyira draga volt, hogy mar elso este lefotozta magat es a kis kuplerajat. :)

Most az allatkertbe mentek, alig varom, hogy hazaerjenek, es megkapjam a kepes elmenybeszamolot!